Freestyle
Fatland-egyensúlyi elemek végrehajtása sík talajon.
Halfpipe-félcsövezés (Vert),mini-félcsövezés(Miniramp)
Street-ugrások,korláton csúszások,és egyéb egyensúlyi elemek bemutatása külömbözõ utcai és speciális,skate parkokban található elemekben
Dirt-ugratás külömbözõ földbõl készült ívekbõl.
Története:
Bicycle Moto-Cross, ahogy manapság emlegetik BMX, elsõ betûje a „B” a biciklit, az „M” a motort és az „X” a kettõ keresztezését jelöli, az 1960-as évek végén fejlõdött ki. Ez akkoriban volt, amikor a motocross sportág hatalmas népszerûségnek örvendett az Amerikai Egyesült Államokban. Néhány fiatal, aki szeretett volna részt venni a motocross versenyeken, de nem érték el a minimális korhatárt a motorkerékpár-versenyzéshez, és/vagy nem volt elegendõ pénzük, hogy megvásárolják a szükséges méreg drága motorkerékpárokat, úgy döntöttek, hogy valamilyen módon helyettesítik a motocross sportágat.
BMX kerékpárokon kezdtek versenyezni – beöltözve a motocross sportágban használatos ruházatokba – az általuk épített moto-cross pályához hasonlító helyszíneken, azzal a céllal, hogy utánozzák a sportágat amennyire csak lehetséges.
Ahogy múlt az idõ ezek a BMX rendezvények egyre népszerûbbek lettek minden helyszínen, de különösen Kaliforniában. Az 1970-es évek elején a BMX mint különálló sportág kezdett megerõsödni és hivatalosan is megkezdõdtek a BMX versenyek szervezései.
Ez alatt a tíz éves idõszak alatt a BMX sportágat bevezették más országokban is, közöttük Európában, 1978-ban.
1981 áprilisában megalakult az IBMXF, mint a sportág nemzetközi szervezete, azzal a céllal, hogy hivatalosan képviselje a BMX sportágat.
Az elsõ világbajnokságot 1982-ben rendezték. Az évek során, a kerékpáros sportágakon belül a BMX egyre inkább megjelent, mint egy önálló sportág. Akkoriban is már látni lehetett, hogy a BMX egy láncszeme a kerékpáros sportágaknak, és egyre jobban hasonlított a kerékpáros sportágakhoz, mint moto-cross sportághoz.
2008-ban a BMX Cross bemutatkozott a pekingi olimpiai játékokon.
BMX Cross:
A verseny egy 300-400 m hosszú, általában három-négy kanyarral és hat-tíz ugratóval épített, rajtdombbal ellátott pályán zajlik. A kanyarok a sebesség jobb kihasználása érdekében döntöttek, az ugratók hosszúsága akár tíz méter is lehet, de a kisebb 5-6 méteres ugratók a jellemzõek. A verseny egy-egy futama egykörös verseny, vagyis a rajtgéptõl a célig tart. A rajtgépet a versenysebesség mielõbbi felvétele érdekében egy 2-4 m magas rajtdombra építik. Egyszerre nyolc versenyzõ indulhat és egy kieséses rendszerben addig folytatódnak a futamok, amíg kialakul a legjobb nyolc versenyzõ létszáma, akik egy döntõ futamon döntik el egymás között a végsõ sorrendet. A leggyorsabb kategóriában (Elit) a versenyzõk elérik az 55 km/órás sebességet is.
Valamennyi életkorú sportoló számára indítanak versenyeket, a legkisebb a hatévesek mezõnye, míg a legidõsebbek a negyvenöt éven felüliek. A fiúkat és a lányokat általában külön versenyeztetik.
A biztonság érdekében kötelezõ ruházat: Hosszú nadrág, hosszú ujjú mez, kesztyû, sisak. A versenyzõk azonban gyakran használnak további védõfelszereléseket, mint mellvédõ, térd és könyökvédõ, sípcsontvédõ, szemüveg
Fatland stílus:
A mai modern flatland alapjainak megteremtése egyértelmûen az amerikai Kevin Jones nevéhez fûzõdik. Õ volt az, aki 1980-as években kitalálta és megtanulta a ma már alaptrükköknek számító gurulásokat, forgásokat. A 90-es években a „Dorkin” – és a hozzá hasonló – videósorozatokkal megállíthatatlan fejlõdésnek indult a BMX flatland. A '90-es évek elején a magyar származású, de Németországban élõ Albert Rétey volt az, aki Európában meghatározta az alapvetõ irányvonalakat.
|